"Ez az egész motorozás nálam már egész fiatalkoromban kezdődött. Két bátyám van, akik szintén motoroztak, de ez az egész történet visszanyúlik egészen a nagyapámig illetve a keresztapámig, ugyanis mindannyian versenyeztek valamilyen szinten. A kisebbik bátyám révén kerültem testközelbe a motorozással, talán életem első útja is az ő utasaként történt. Salakmotor versenyző volt, és egész jól ment neki, alig 14 évesen OB bajnok volt.

Nagyapám sportbíró volt és protekciósként szinte minden versenyre bejutottam. Nem beszélve a depo-ról, ahol a benzingőz, mint egy drága parfüm, magával ragadott. Én ekkor alig 12-13 éves lehettem és Édesapám az akkori MHSZ-nél dolgozott, mint oktató (a mostani ATI, azaz autós iskola) és ebből kifolyólag szabad bejárásom volt az iskola területére. Addig, addig gyakorolgattam ott az 50cm3-es kis Romet-eken, míg pont a 14. szülinapomon le is tettem a jogsit.

Saját motorom sajnos nem volt, a bátyámét nyúztam, amikor csak tehettem. Az újbóli fellángolás hosszabb kihagyás után, 2007-ben "égetett meg" ismét, amikor is újabb motoros ismerősökre, barátokra tettem szert és elhatároztam, leteszem a jogsit nagy motorra.

Aztán elmentem és vettem magamnak egy Suzuki GS 500 F-et világoskék-fehér színben, ami a kedvenc színösszeállításom. Nem, mintha a szín befolyásolt volna, de beleszerettem a mociba, és még a jogosítvány megszerzése előtt megvettem. Szuper tanulómotornak bizonyult a GS 500, amit viszonylag hamar ?kinőttem?, szomorkodtam is, mikor eladtam, de az új gép rögtön jókedvre derített. Mind a mai napig egy gyönyörű fekete GSX-F 750-es nyergében futom a kilómétereket, túrázgatunk, felfedezek új helyeket, szabadság-szeretem J 2008-ban sportbíró lettem, ami kicsit még közelebb vitt a motoros eseményekhez, versenyekhez és persze a családi hagyományt is követtem Nagyapámhoz hasonlóan.

Ezt a fajta tevékenységet szeretném minél tovább űzni, reményeim szerint a Balaton-ringen megrendezendő Moto GP-re is eljutok a 2010-es évben, mint sportbíró."